Farmakokinetika 2 – Gyógyszeradagolás és vérszintgörbék

A gyógyszer eltávolítása metabolizmus és kiválasztás útján; nem azonos kizárólag a változatlan hatóanyag ürülésével.

A gyógyszer bejutása az adagolás helyéről a keringésbe. Sebessége és mértéke külön jellemző; intravénás adagolásnál nincs felszívódási szakasz.

A gyógyszer reverzibilis megoszlása a vér és a szövetek között; perfúzió, permeabilitás, kötődés és transzporterek alakítják.

A testvíz intracelluláris és extracelluláris terei; az extracelluláris tér fő részei a plazma és az intersticiális folyadék. Arányuk testösszetétel-függő.

A citokróm P450 enzimcsalád tagjai, amelyek számos endogén és idegen vegyület oxidatív metabolizmusában vesznek részt; jelentőségük szubsztrátonként eltér.

Meghatározott enzimek expressziójának és mennyiségének növekedése; nem valamennyi izoenzim egyidejű, azonos fokú aktiválása.

A gyógyszer enzimatikus kémiai átalakítása. Inaktiválást, aktiválást vagy toxikus metabolit képződését is eredményezheti, és nem mindig növeli a polaritást.

A gyógyszer szisztémás keringésbe jutása előtti, első áthaladáshoz kapcsolódó vesztesége, különösen bélfali és májbeli metabolizmus révén.

Gyógyszer kapcsolódása plazmafehérjékhez; gyakran reverzibilis, és befolyásolhatja az eloszlást, filtrációt és eliminációt.

Oldott anyag szállítása a mozgó folyadékkal együtt. A keringési szállítást a perfúzió, a membránon keresztüli bulk flow-t a nyomásviszonyok és a membrán tulajdonságai befolyásolják.

Kvantális vizsgálatban a meghatározott hatást az egyének felében kiváltó dózis. Grádált vizsgálatban félmaximális hatást kiváltó dózisra is használják, ezért a végpontot tisztázni kell.

A gyomortartalom továbbjutása a vékonybélbe; befolyásolhatja az orális gyógyszerek felszívódásának kezdetét és sebességét.

A gyógyszer alkalmazásra kialakított fizikai formája és felszabadulási rendszere; befolyásolhatja a szétesést, oldódást és felszívódást.

Gyógyszer belégzéssel történő bejuttatása a légutakba helyi vagy szisztémás hatás céljából.

Az adott válasz eléréséhez szükséges dózissal vagy koncentrációval jellemezhető tulajdonság. Kisebb szükséges koncentráció nagyobb potenciát jelent összevethető körülmények között.

Az az idő, amely alatt az adott kinetikai szakaszban a gyógyszer koncentrációja a felére csökken. Lineáris egykompartmentes modellben t½ = ln(2) × Vd / CL.

Az elimináció sebességének és a vonatkoztatási koncentrációnak a hányadosa; térfogat/idő dimenziójú, látszólag megtisztított térfogatáram.

A szervezetben levő gyógyszermennyiség és a vonatkoztatott plazmakoncentráció hányadosa; látszólagos, nem feltétlenül anatómiai térfogat.

A beadott adag azon hányada, amely változatlan hatóanyagként eléri a szisztémás keringést; jele F.

Ismételt adagolás vagy folyamatos bevitel során kialakuló steady state, amelyben egy adagolási intervallum alatt a bevitt és eliminált mennyiség megegyezik.

Két egymást követő adag beadása közötti idő; a dózissal és a farmakokinetikai paraméterekkel együtt meghatározza a koncentrációprofilt.

A plazmakoncentráció csúcs- és völgyértékei közötti változás; jellemezhető abszolút különbséggel vagy relatív csúcs–völgy aránnyal.

Olyan elimináció, amelynél a sebesség arányos a koncentrációval; állandó paraméterek mellett azonos idő alatt azonos hányad távozik.

Olyan eliminációs tartomány, amelyben időegységenként közel állandó mennyiség távozik, a koncentrációtól közel függetlenül.

Véges kapacitású enzimrendszer által végzett átalakítás, amelynek sebessége magas szubsztrátkoncentrációnál a maximális kapacitáshoz közelít.

Elsőrendű csökkenés sebességi paramétere, k; egykompartmentes lineáris modellben CL/Vd = ln(2)/t½, dimenziója reciprok idő.

Időben elnyújtott bevitel; állandó i.v. sebességnél lineáris rendszerben Css = R0/CL.

Az eliminált mennyiség pótlását célzó bevitel; az átlagos célhoz lineáris rendszerben D/τ = Cátlag,ss × CL/F.

A célkoncentráció gyors kezdeti megközelítését célzó adag; ideális egykompartmentes modellben Ccél × Vd/F.

A koncentráció–idő görbe alatti terület, az expozíció integrált mutatója; a vizsgált időablakot meg kell adni. Lineáris, változatlan CL mellett AUC0–∞ = F × D/CL.

A koncentráció–idő profil maximális koncentrációja; adagolási állapot és mintavételi felbontás megadása szükséges lehet.

A Cmax elérésének ideje a beadáshoz viszonyítva; függhet a felszívódási és eliminációs paraméterektől.

A hatóanyag felszabadulásának szándékosan megváltoztatott időbeli vagy helyi mintázata; nem jelenti automatikusan a clearance változását.

Gyógyszerkoncentráció mérése és klinikai/adagolási kontextusban történő értékelése a kezelés támogatására; időzítése és célértékei gyógyszerspecifikusak.

Az adagolási ciklus minimumkoncentrációja; gyakran a következő adag előtti mintával közelítik. Jele Cmin.

Olyan kinetika, amelyben a dózisarányosság vagy szuperpozíció feltételei nem teljesülnek; például telíthető folyamat miatt koncentrációfüggő paraméterek jelennek meg.

A koncentrációprofil azon szakasza, amelyben a rekeszek közötti eloszlás jelentősen hozzájárulhat a megfigyelt változáshoz.

A késői terminális koncentrációcsökkenés lejtőjéből becsült felezési idő; eloszlás vagy lassú felszívódás is befolyásolhatja.

Olyan felszívódáskorlátozott helyzet, amelyben a bejutás lassabb az eliminációnál, és a terminális lejtőt a felszívódás határozhatja meg.

Ismételt és egyszeri adagolás expozíciós vagy koncentrációmutatójának aránya. Definíciója megadandó; egykompartmentes i.v. bolus csúcsarányként R = 1/(1−exp(−kτ)).

Rögzített, időben állandó paraméterek mellett dózisarányos koncentráció/expozíció és szuperpozíció; eltérő felszívódási mintázatot külön kell kezelni.

Gyors i.v. dózisbevitel; az egyszerű egykompartmentes modellben C0 = D/Vd.

A meghatározott hatás megjelenéséhez rendelt koncentrációhatár egy adott modellben; nem minden gyógyszerhatás írható le rögzített plazmaküszöbbel.

Egyensúlyban azonos parciális nyomáson a vérbeli és gázfázisbeli koncentráció aránya; a felvétel és kimosódás sebességét befolyásolja, nem azonos az anesztetikus potenciával.