Farmakodinámia – kötődés és dózis-hatás görbék

Receptoraktiválást követő intracelluláris jelközvetítő, például cAMP vagy Ca2+, amely további célpontokat szabályoz.

Gyógyszer kapcsolódása plazmafehérjékhez; gyakran reverzibilis, és befolyásolhatja az eloszlást, filtrációt és eliminációt.

A koncentráció–idő görbe alatti terület, az expozíció integrált mutatója; a vizsgált időablakot meg kell adni. Lineáris, változatlan CL mellett AUC0–∞ = F × D/CL.

Két anyag közvetlen reakciója vagy komplexképzése csökkenti az aktív anyag hozzáférhetőségét.

A gyógyszer kívánt hatásának elérhetősége elfogadható kockázat mellett; dózis, expozíció, betegjellemzők és toxikus végpontok együttesen határozzák meg.

Az ortosztérikus helytől eltérő kötőhely, amely konformációs kapcsolaton át módosíthatja az ortosztérikus ligand kötődését vagy válaszát.

Ligand és receptor közötti molekuláris kölcsönhatás, amelynek affinitása, kinetikája és reverzibilitása elkülönítendő a kiváltott választól.

A célmolekula ligandfelismerést és kötődést biztosító része; szerkezete befolyásolhatja az affinitást és szelektivitást.

Ligandkötésre a membrán ionvezetését közvetlenül módosító receptorcsatorna; gyakran gyors szinaptikus jelátvitelt közvetít.

A receptor térszerkezeti állapota, amely ligandkötés, dimerkapcsolat és sejtes környezet függvényében változhat, befolyásolva a jelátvitelt.

A receptor által közvetített válasz gyengülése tartós vagy ismételt stimuláció során, akár receptorszám-csökkenés nélkül is.

A receptorpopuláció mennyiségének csökkenése; kialakulása és hatása receptor-, szövet- és expozíciófüggő.

A jelközvetítő lépés által szabályozott célfehérje, például enzim vagy ioncsatorna; készlete a sejtspecifikus választ befolyásolja.

Egyszerű reverzibilis modellben a gátló a szubsztráttal versengő módon kötődik; nagyobb szubsztrátkoncentráció mérsékelheti a gátlást. Nem azonos a receptorantagonizmus fogalmával.

Empirikus koncentráció–válasz modell, amely a félmaximális koncentrációt, maximumot és a görbe meredekségét leíró Hill-együtthatót különíti el; paraméterei nem minden rendszerben közvetlen kötődési állandók.

Az asszociációs és disszociációs sebességi állandók a kötődés időbeli lefolyását jellemzik; egyszerű modellben Kd=koff/kon, a hányados nem adja meg külön az állandókat.

Adott makromolekulához kötődő molekula vagy ion; a kötődés nem jelenti szükségképpen a célpont aktiválását.

Affinitással rendelkező ligand, amely önmagában nem módosítja a receptor konstitutív aktivitását, de agonista hatását blokkolhatja.

Az endogén elsődleges ligand által felismert kötőhely; azonos helyet felismerő ligandok versenghetnek érte.

Az adott sejtfelszínen vagy rendszerben hozzáférhető receptorok mennyiségi jellemzője, amely a válaszkészséget is befolyásolhatja.

Előre megadott modell a kombináció kölcsönhatás nélkülinek tekintett hatására; a szupraadditivitás csak a választott modellhez és végponthoz viszonyítva értelmezhető.

Az enzim által kémiailag átalakított kiindulási anyag; a szubsztrátból termék képződik.

A szabad ligand eltávolítását követő funkcionális vagy kötődési változások mérése; a lassú lecsengés önmagában nem bizonyít kovalens irreverzibilis kötést.

Az egyensúlyi disszociációs állandó. Egyszerű, egyetlen kötőhelytípusú modellben az 50%-os receptorfoglaltsághoz tartozó szabad ligandumkoncentráció. Kisebb értéke nagyobb affinitást jelez.

A ligandum és a célpont egyensúlyi kötődésének erőssége; nem azonos a receptoraktiváló képességgel.

A ligandum relatív preferenciája az egyik célpont iránt más célpontokhoz képest. Összehasonlítható Kd- vagy Ki-értékek arányával jellemezhető; egyetlen célponton mért érték nem elég.

A ligandum által elfoglalt receptorok aránya. Az egyszerű egyensúlyi modellben [L]/(Kd+[L]), ahol [L] a szabad ligandumkoncentráció.

A vizsgált célreceptorhoz tartozó kötődési komponens; megfelelő vizsgálatban a teljes kötődésből a nem specifikus komponens levonásával becsülhető.

A vizsgált célreceptor specifikus kötődésétől elkülönítendő háttérkötődés más felületekhez vagy komponensekhez. Nem az allosztérikus kötőhely szinonimája.

A ligandumkoncentráció és a kötődés vagy receptorfoglaltság kapcsolatának ábrája. Önmagában nem határozza meg, hogy a ligandum agonista vagy antagonista.

Az adott agonista maximális válasza a teljes receptorkészlet elfoglalása nélkül is elérhető. A ligandum és a jelátviteli rendszer kapcsolatának tulajdonsága.

A receptoraktiválás hatásának felerősödése az effektorrendszerben; emiatt a funkcionális válasz nem feltétlenül arányos a receptorfoglaltsággal.

A receptorhoz kötött ligandum receptoraktiváló, jelátvitelt kiváltó képessége egy adott receptor–jelátviteli összefüggésben. Nem azonos a rendszerben mért Emax-szal.

A receptoraktiváló képesség jellemzésére használt, modellfüggő fogalom. A hagyományos relatív α értéknél meg kell adni a referenciaagonistát és a rendszert; nem kezelendő automatikusan az Emax szinonimájaként.

Az adott ligandum adott rendszerben elérhető maximális válasza. A receptormennyiség és az effektorrendszer is befolyásolja.

Ebben a tananyagban az elérhető maximális funkcionális hatáshoz kapcsolódó fogalom. Elkülönítendő a potenciától, az intrinszik hatékonyságtól és a klinikai eredményességtől.

Az adott válasz eléréséhez szükséges dózissal vagy koncentrációval jellemezhető tulajdonság. Kisebb szükséges koncentráció nagyobb potenciát jelent összevethető körülmények között.

A koncentráció és a funkcionális válasz kapcsolata. A görbe paramétereinek értelmezéséhez meg kell adni a rendszert, a végpontot és az időbeli feltételeket.

Fokozatosan változó hatásnagyság mérése egy adott rendszerben, szemben a kvantális igen/nem végponttal.

Előre meghatározott végpont teljesülése vagy elmaradása az egyénekben; a dózisfüggést a végpontot elérő egyének arányával írjuk le.

A funkcionális hatástartomány feléhez tartozó koncentráció. Nem nulla alapválasz esetén az alsó és felső válaszszint közötti változás felét értjük; a normalizálás megadandó.

Kvantális vizsgálatban a meghatározott hatást az egyének felében kiváltó dózis. Grádált vizsgálatban félmaximális hatást kiváltó dózisra is használják, ezért a végpontot tisztázni kell.

A vizsgálatban meghatározott 50%-os gátlási végponthoz tartozó koncentráció. Függ a vizsgálati feltételektől és a viszonyítás módjától.

Az alkalmazott kötődési vagy gátlási modell inhibitorállandója. Nem azonos automatikusan az IC50-nel; a kettő közötti számításhoz megfelelő modell és feltételek szükségesek.

Az előre meghatározott toxikus végpontot a vizsgált egyének 50%-ában kiváltó dózis.

A vizsgált populáció 50%-ában halált okozó dózis az adott kísérleti körülmények között.

A megfelelő referencia és vizsgált rendszer mellett a teljes válaszmaximumot elérő agonista. A minősítés a receptorhoz és végponthoz kötött.

Ugyanabban a rendszerben a teljes agonistánál kisebb maximális választ kiváltó ligandum. Teljes receptorfoglaltság mellett is lehet parciális.

A receptor konstitutív aktivitását az adott rendszerben csökkentő ligandum. Kötődési görbéből önmagában nem azonosítható.

A receptor agonista hozzáadása nélkül fennálló aktivitása. Nem minden mérhető alapjel kizárólag konstitutív receptoraktivitásból ered.

Az agonista hatását gátló ligandum vagy szer. A neutrális receptorantagonista nem csökkenti önmagában a receptor konstitutív aktivitását.

Klasszikus egyensúlyban ugyanazon kötőhelyért folyó visszafordítható versengés. Az agonista görbéje jobbra tolódik; elegendő agonistával az Emax elérhető marad.

Tartós receptorinaktiválás, amelyet a szabad antagonista eltávolítása vagy több agonista önmagában nem szüntet meg. A mért Emax és EC50 változása receptortartalék-függő.

Molekulárisan reverzibilis, de például lassú disszociáció miatt a mérés időtartamában tartósnak és nehezen leküzdhetőnek látszó gátlás.

Az agonista válaszának nem egyszerű egyensúlyi ortosztérikus versengéssel magyarázott gátlása. Nem bizonyít automatikusan allosztérikus kötőhelyet.

A mérési körülmények között agonistakoncentráció-növeléssel helyre nem állítható válasz megfigyelése. Funkcionális jelenség, nem önmagában egyetlen molekuláris mechanizmus.

Eltérő célpontokon kiváltott, egymással ellentétes élettani hatások kapcsolata.

A reverzibilitás a kötődés visszafordíthatósága, a disszociáció a leválási folyamat. A reverzibilis kötődés nem feltétlenül gyorsan szűnik meg.

Az ortosztérikus kötőhelytől eltérő helyhez kötődő ligandum módosítja az agonista affinitását, hatékonyságát vagy mindkettőt. Lehet pozitív vagy negatív.

A kezelés adott javallatban kívánt, kedvező következménye.

Megadott toxikus és hatásos medián dózisok aránya: például TD50/ED50, klasszikus letalitási vizsgálatban LD50/ED50. Nem egyéni biztonsági garancia.

Az 1%-ban toxikus dózis és a 99%-ban hatásos dózis aránya. Az eloszlások széleit vizsgálja; nem azonos a mediánarányból képzett terápiás indexszel.

A kívánt hatást elfogadható toxicitás mellett biztosító expozíciótartomány, meghatározott végpontok és klinikai körülmények között.

A fő kezelési célon kívüli gyógyszerhatás; a szó használatakor el kell különíteni a káros gyógyszerreakciótól. Terápiás dózis mellett is előfordulhat.

Gyógyszerhez kapcsolódó káros működészavar vagy károsodás; nem szükségképpen halálos, és érzékeny egyénben szokásos dózis mellett is felléphet.

Két szer módosítja egymás hatását az expozíció szükségszerű változása nélkül, azonos vagy eltérő célpontokon és összekapcsolódó élettani folyamatokon.

A kombináció hatása megfelel az előre meghatározott additivitási modell jóslatának. Nem minden esetben értelmezhető korlátlan számtani összeadásként.

A kombináció meghaladja a választott additivitási modell szerint várható hatást. A szűkebb potencírozás szó önmagában hatástalan komponens fokozó hatására is használatos.

Ismételt expozíció után kisebb válasz ugyanakkora dózisra, illetve nagyobb szükséges dózis ugyanakkora hatáshoz. Lehet farmakokinetikai vagy farmakodinámiás eredetű.

Gyorsan kialakuló válaszcsökkenés ismételt vagy tartós alkalmazás során. Időbeli jelenség, nem egyetlen kizárólagos mechanizmus.

Alkalmazkodási állapot, amelyben hirtelen megvonás vagy antagonizálás megvonási tüneteket okozhat. Nem azonos az addikcióval.

A használathoz kapcsolódó erős késztetés és a szer megélt szükségességének hagyományos megnevezése. Nem jelent színlelést; a testi–pszichés felosztás nem éles.

A szerhasználat kontrolljának zavarával és a káros következmények ellenére fennmaradó használattal jellemezhető állapot. Nem szükséges hozzá súlyos testi megvonás.

A dependencia kialakulásának lehetősége, amelyet a szer, az alkalmazás és az egyéni-környezeti körülmények is befolyásolnak. Nem mindenkinél érvényes egyszeri dózisküszöb.